Röviden: a cikk fő megállapításai
- A vizsgálat: A szellemi munkakörben dolgozó 11 munkavállaló közül hét – azaz 64 százalék – arról számolt be, hogy a balesetet megelőző időszakot különösen megterhelőnek élte meg.
- Pihenés: Ugyanakkor mind a kilenc munkavállaló arról számolt be, hogy a balesetet megelőző 1–3 hónapban nem tudott megfelelő figyelmet fordítani a pihenésére.
- Korlát: Ezek az adatok önmagukban nem bizonyítják, hogy a burnout okozta a vizsgált munkabaleseteket.
- Munkára alkalmas állapot: A szellemi munkakörben dolgozó 11 munkavállaló közül mindössze ketten tudták, hogy a munkára alkalmas állapot nem csupán az alkohol- és kábítószer-mentességet jelenti, hanem a megfelelő kipihentség és mentális állapot is fontos feltétele.
- Just culture: A just culture szemlélet éppen abban különbözik a következmények nélküli megközelítéstől, hogy különbséget tesz az emberi hiba, a gondatlan magatartás és a szándékos szabályszegés között.
- Jogszabály: A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény is nevesíti a pszichoszociális kockázat fogalmát, a munkáltatói kockázatértékelés során pedig ezeknek a tényezőknek a figyelembevétele is fontos szerepet kap.
- Balesetvizsgálat: A munkabaleset kivizsgálásakor a „figyelmetlen volt” tehát nem feltétlenül válasz.
A burnout, a mentális expozíció és a munkabalesetek lehetséges összefüggései
A munkabalesetek kivizsgálásakor gyakran találkozunk jól ismert megállapításokkal: figyelmetlenség, szabálytalan munkavégzés, az egyéni védőeszköz használatának elmulasztása vagy éppen a túlzott magabiztosság. Ezek a megállapítások azonban sokszor csak azt írják le, mi történt közvetlenül a balesetet megelőzően, és kevésbé foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy mi vezetett ehhez a viselkedéshez.
Miért volt figyelmetlen a munkavállaló? Miért hagyott figyelmen kívül egy egyébként ismert szabályt? Miért nem használta a rendelkezésére álló védőeszközt? Miért hozott olyan döntést, amelyet más körülmények között talán ő maga is veszélyesnek ítélt volna?
Munkavédelmi szakemberként több éve foglalkozom a munkavégzés biztonságos kereteinek kialakításával. Tapasztalataim egyre inkább arra irányították a figyelmemet, hogy a munkabiztonság nem kizárólag műszaki, szabályozási és szervezési kérdés. A rendszer egyik legfontosabb eleme maga az ember, aki nem minden munkanapon ugyanolyan mentális és érzelmi állapotban kezdi meg a munkát
A krónikus stressz, a tartós kimerültség, a motivációvesztés, a munkahelyi konfliktusok vagy akár a magánéleti problémák nem maradnak automatikusan a munkahely kapuján kívül. Hatással lehetnek a figyelemre, a döntéshozatalra, a szabálykövetésre és végső soron a biztonságos munkavégzésre is. Tanulmányom kiindulópontja az volt, hogy a pszichoszociális tényezőket és a burnout jelenségét ne kizárólag mentálhigiénés problémaként, hanem munkavédelmi szempontból is megvizsgáljam.
A munkavédelem láthatatlan kockázatai
A hagyományos munkavédelmi gondolkodásban természetes módon nagy hangsúlyt kapnak a jól azonosítható veszélyforrások. Vizsgáljuk a gépeket, munkaeszközöket, veszélyes anyagokat, zajt, rezgést, munkakörnyezetet vagy éppen az egyéni védőeszközöket.
Létezik azonban a kockázatoknak egy kevésbé látványos csoportja is.
A túlzott munkaterhelés, az időnyomás, a monoton munkavégzés, a folyamatos készenlét, a nem megfelelő műszakbeosztás, a kommunikáció hiánya, a vezetői konfliktusok, az elismerés hiánya, a munkahelyi elszigeteltség, valamint a munka és a magánélet egyensúlyának felborulása mind olyan pszichoszociális tényezők, amelyek hosszabb távon befolyásolhatják a munkavállaló mentális állapotát. A probléma munkavédelmi szempontból akkor válik különösen érdekessé, amikor ezek hatása már nem kizárólag abban jelenik meg, hogy valaki rosszul érzi magát a munkahelyén.
A tartós stressz és a kimerültség koncentrációs nehézségekhez, a kognitív kontroll csökkenéséhez és a döntéshozatal minőségének romlásához vezethet. Mindez már közvetlenül érinti a munkavégzés biztonságát is.
„Figyelmetlen volt” – de miért?
Egy baleseti jegyzőkönyvben a „figyelmetlenség” kézenfekvő magyarázatnak tűnhet.
Munkavédelmi szempontból azonban ez nem feltétlenül jelenti a vizsgálat végét. Sok esetben éppen itt kellene feltennünk a következő kérdéseket.
Miért vált figyelmetlenné?
Fáradt volt? Nem aludt megfelelően? Tartós időnyomás alatt dolgozott? Monotonná vált számára a munkafolyamat? Elvesztette a motivációját? Magánéleti probléma kötötte le a figyelmét? Olyan szervezeti környezetben dolgozik, ahol nem meri jelezni, hogy túlterhelt vagy hibázott?
A munkavállaló viselkedése ugyanis nem függetleníthető attól a pszichés és szervezeti környezettől, amelyben dolgozik.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden figyelmetlenség vagy szabályszegés mögött burnout áll, és azt sem, hogy a munkavállaló egyéni felelőssége megszűnik. A valódi kérdés inkább az, hogy a közvetlen kiváltó ok mögött felismerhetők-e olyan további tényezők, amelyek feltárásával és kezelésével megelőzhetővé válhatnak a hasonló események.
Mit mutatott húsz munkabaleset vizsgálata?
A témával kapcsolatos feltáró vizsgálatom során összesen 20 munkabalesetet dolgoztam fel. Ezek közül 11 szellemi, 9 pedig fizikai munkakörben dolgozó munkavállalót érintett. Fontos hangsúlyozni, hogy a vizsgálat nem reprezentatív, ezért eredményeiből nem vonható le általános érvényű oksági következtetés. Arra azonban alkalmas, hogy ráirányítsa a figyelmet néhány olyan összefüggésre, amelyet érdemes tovább vizsgálni.
A 11, szellemi munkakörben dolgozó munkavállalót érintő eset közvetlen okai között hét alkalommal szerepelt a figyelmetlenség, három esetben a túlzott magabiztosság, egy esetben pedig az egyéni védőeszköz használatának elmulasztása. A balesetek vizsgálata során azonban a hagyományos kérdések mellett a munkavállalók mentális terhelésére és pihenési szokásaira vonatkozó kérdések is szerepet kaptak.
Az eredmények figyelemre méltóak voltak.
A szellemi munkakörben dolgozó 11 munkavállaló közül hét – azaz 64 százalék – arról számolt be, hogy a balesetet megelőző időszakot különösen megterhelőnek élte meg. Kilencen – azaz 82 százalék – úgy nyilatkoztak, hogy nem tudtak megfelelő figyelmet fordítani a pihenésükre, heten pedig arról számoltak be, hogy az előző időszakban nem érezték magukat kellően produktívnak. Talán a legérdekesebb válasz azonban egy másik kérdésre érkezett.
Arra a kérdésre, hogy befolyásolhatta-e a baleset bekövetkezését valamilyen, a munkával közvetlenül össze nem függő probléma, mind a 11 munkavállaló igennel válaszolt. Elmondásuk szerint a baleset időpontjában „fejben nem tudtak jelen lenni”, mert fáradtnak, kimerültnek érezték magukat.
A fizikai munkakörökben vizsgált kilenc esetnél más kép rajzolódott ki. Hat esetben az egyéni védőeszköz használatának elmulasztása, két esetben a figyelmetlenség, egy esetben pedig a túlzott magabiztosság szerepelt a fő kiváltó okok között.
Ugyanakkor mind a kilenc munkavállaló arról számolt be, hogy a balesetet megelőző 1–3 hónapban nem tudott megfelelő figyelmet fordítani a pihenésére. Közülük hatan motiválatlanságot is tapasztaltak. Ezek az adatok önmagukban nem bizonyítják, hogy a burnout okozta a vizsgált munkabaleseteket. Arra azonban rámutatnak, hogy a balesetek kivizsgálásakor érdemes a munkavállalók mentális terhelését is figyelembe venni.
Mit jelent valójában munkára alkalmas állapotban lenni?
A vizsgálat egy másik érdekes problémára is rámutatott.
A szellemi munkakörben dolgozó 11 munkavállaló közül mindössze ketten tudták, hogy a munkára alkalmas állapot nem csupán az alkohol- és kábítószer-mentességet jelenti, hanem a megfelelő kipihentség és mentális állapot is fontos feltétele.
A fizikai munkakörökben még kedvezőtlenebb eredmény született: a kilenc munkavállaló közül mindössze egy kapcsolta össze a munkára való alkalmasságot a megfelelő kipihentséggel és mentális állapottal. Ez fontos kérdést vet fel a munkavédelmi oktatásokkal kapcsolatban is.
Megtanítjuk a munkavállalóknak a védőeszközök helyes használatát. Beszélünk a veszélyes gépekről, a közlekedési útvonalakról, az emelésről, a kézi anyagmozgatásról és a vészhelyzetekről.
De vajon eleget beszélünk-e arról, hogy ő maga is része a biztonsági rendszernek?
A mentális expozíció mint lehetséges munkavédelmi szemlélet
A vizsgálat során ennek a jelenségnek a leírására használtam a „mentális expozíció” fogalmát.
A munkavédelemben az expozíció fogalma jól ismert: valamely tényező hatásának való kitettséget jelent. Ennek analógiájára mentális expozíció alatt azokat a munkavégzés során megjelenő pszichés hatásokat értem, amelyek közvetlenül befolyásolhatják a munkavállaló érzelmi és kognitív állapotát, ezáltal pedig a döntéshozatalát és a biztonságos munkavégzését.
Egy ilyen folyamat például a következőképpen írható le:
pszichoszociális terhelés → tartós stresszreakció → kimerülés → a figyelem és a teljesítmény romlása → fokozódó hibázási kockázat.
A burnout ebben az értelmezésben nem egyik napról a másikra kialakuló állapot. A folyamat során fokozott szorongás, feszültség, koncentrációs zavar és alvási nehézség jelentkezhet, amelyeket később érzelmi és testi kimerültség, közöny, valamint a teljesítmény csökkenése követhet.
Munkavédelmi szempontból ezért nem feltétlenül csak a már kialakult kiégés érdekes. Sokkal fontosabb lehet annak felismerése, mi történik a munkavállaló biztonságos viselkedésével a folyamat közben.
A biztonsági kultúra nem a hibák eltüntetését jelenti
A mentális terhelés mellett a szervezeti kultúra is meghatározó.
Ha egy munkahelyen a hibákat automatikusan büntetés vagy megszégyenítés követi, könnyen kialakulhat olyan környezet, amelyben a munkavállalók inkább elhallgatják a problémákat. Éppen ezért kiemelten fontos a pszichológiai biztonság megteremtése és a just culture, vagyis a méltányos biztonsági kultúra szemléletének alkalmazása.
A cél nem az, hogy a hibáknak ne legyenek következményei. A just culture szemlélet éppen abban különbözik a következmények nélküli megközelítéstől, hogy különbséget tesz az emberi hiba, a gondatlan magatartás és a szándékos szabályszegés között. Így egyszerre érvényesülhet az elszámoltathatóság és a méltányosság.
Egy jól működő biztonsági kultúrában ezért nemcsak azt kérdezzük:
„Ki hibázott?”
Hanem azt is:
„Miért történhetett meg?”
És talán még fontosabb:
„Mit kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy legközelebb ne történjen meg?”
A pszichoszociális kockázat is munkavédelmi kockázat
A pszichoszociális tényezők kezelése nem csupán vállalati wellbeing-program vagy a munkavállalók számára biztosított extra lehetőség. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény is nevesíti a pszichoszociális kockázat fogalmát, a munkáltatói kockázatértékelés során pedig ezeknek a tényezőknek a figyelembevétele is fontos szerepet kap. A gyakorlati munkavédelemben ezért indokolt lehet nagyobb hangsúlyt helyezni erre a területre.
Nem feltétlenül újabb, többoldalas dokumentumokra van szükség. Sok esetben fontosabb lenne, hogy az ember mentális állapotának és pszichoszociális terhelésének kérdése a kockázatértékelésben, a munkavédelmi oktatásban, a vezetői kommunikációban, valamint adott esetben a munkabalesetek kivizsgálása során is megjelenjen.
A munkabaleset kivizsgálásakor a „figyelmetlen volt” tehát nem feltétlenül válasz.
Lehet, hogy csak az első válasz.
A munkavédelem középpontjában végül mindig az ember áll
A technikai védelem, a megfelelő munkaeszközök, a szabályozás, az egyéni védőeszközök és a munkavédelmi oktatás továbbra is a baleset-megelőzés alapvető elemei. Önmagukban azonban nem képesek minden emberi hibát kiküszöbölni.
A munkavállaló figyelme, döntéshozatala, motivációja és mentális állapota ugyanannak a biztonsági rendszernek a része. Saját feltáró vizsgálatom eredményei nem bizonyítják, hogy a burnout önmagában munkabalesetet okoz. Arra azonban rámutatnak, hogy a krónikus stressz, a kimerültség, a pihenés hiánya és az az állapot, amikor valaki „fejben nincs jelen”, olyan tényezők, amelyekre a modern munkavédelemnek érdemes nagyobb figyelmet fordítania. Mindez összhangban áll a tanulmány végső következtetésével is: a biztonságos munkavégzés nem értelmezhető kizárólag technikai tényezők vagy egyéni hibák mentén. Hiszen lehet bármilyen jó egy szabály, ha az azt alkalmazó ember már nem képes megfelelően figyelni rá.
És lehet bármilyen fejlett egy biztonsági rendszer, ha közben nem vesszük észre, hogy az ember, akit védenie kellene, mentálisan már nincs jelen benne.